Tanszékvezetőink voltak

A mindenkori tanszékvezető a tanszéki profil kialakításában nagy jelentőséggel bír, a jelenleg ismert Állattani Tanszék kialakításában az alább felsorolt személyek vettek részt.

Dr Gelei Gábor (1915-1952)

Tanszékvezető volt:1949-1952

1915 augusztus 20-án született Árkoson. Gyermekévei és ifjúsága úgyszólván gondtalan volt. A szülői házból hozta magával a természettudományos érdeklődést. Már kisgyermek korában örömmel ment édesapjával a természetbe, ahol megfigyeléseket és gyűjtőmunkát végeztek. Édesapja Dr. Gelei József akadémikus, a világhírű zoológus, céltudatosan irányította gyermeke figyelmét a természet szeretetére.

Az elemi iskolát Kolozsvárott, a gimnáziumot Szegeden végezte. 1934-ben a Szegedi Tudományegyetemre iratkozott be. Előbb fizikát és kémiát tanult, majd kémia-természetrajz szakos tanári oklevelet szerzett kitűnő eredménnyel. 1937 nyarán Berlinben, majd később Bécsben és Münchenben képzete tovább magát. 1938-ban doktorált summa cum laude eredménnyel. 1941-ben megnősült. 1947 decemberében került haza a szovjet hadifogságból. Ekkor a szegedi Polgári Tanárképző Főiskolára helyezték az állattan megbízott előadójának. 1948-ban a megalakult Pedagógiai Főiskola biológia tanszékére nevezték ki. 1949-ben a főiskola Egerbe költözött, ahol Dr. Gelei Gábor az Állattani Tanszék első kinevezett tanszékvezető főiskolai tanára lett. A tanszék munkája nehéz körülmények között indult. Az új intézmény felszerelése és személyi állománya még nagyon hiányos volt. Nagy lelkesedéssel kezdett munkához, megfontolt vásárlások révén fejlesztette a tanszék műszerparkját és könyvtárát. Munkáját kezdetben Flint Gusztáv, Zétényi Endre és dr. Lukács Dezső óraadó tanárok segítették. 1950-ben Dr. Bende Sándor és Dr. Lukács Dezső nyert kinevezést a tanszékre. 1951-ben pedig a főiskolán akkor végzett tanítványát, Vajon Imrét neveztette ki gyakornoknak majd tanársegédnek maga mellé. A kis létszámú tanszéken nagy lendülettel indult meg a tanszékfejlesztő és a szaktudományi, valamint a tantárgy pedagógiai kutatómunka.
Betegsége 1947-ben jelentkezett vállfájás formájában, kezdetben reumának vélték. Többször kellett orvosi, majd klinikai kezelést igénybe vennie. Igyekezett derűs és vidám maradni. Sorsába nem tudott belenyugodni. Hallgatói kérésére még a tanév végén nagyon betegen is eljött vizsgáztatni, de a vizsgáztatást át kellett adnia munkatársainak. Halálos ágyán élete utolsó pillanataiban is tevékenykedett. „Állattani kísérletek égy gyakorlatok" c. könyvének tördelt korrektúráját ekkor nézte át. 1952. augusztus 23-án, 37 éves korában hunyt el a budapesti klinikán. Lelkes tanár és kutató volt. Túrócziné Bacskai Ilona (azóta aranydiplomás) tanítványa írja: „Kedves tanáraim közül legszívesebben Dr. Gelei Gáborra állattanosra gondolok vissza, aki példát mutatott emberségből, mesterségből. Reális, korrekt, ízig-vérig tanár volt. Őszinteségét a mai napig becsülöm"


Dr. Lukács Dezső (1913-1989)

Tanszékvezető volt: 1952-1958

Erdélyben a Hunyad megyei Szászvároson született 1913. február 12-én. Édesapja járásbíró, édesanyja pedagógus volt. A korabeli viszonyok miatt kénytelen volt elhagyni szülőföldjét és érettségi bizonyítványát már Szentesen szerezte meg. Ezután a Szegedi Tudományegyetem természettudományi karára iratkozott be természetrajz-földrajz szakos hallgatónak. Döntő hatással volt rá a Székelyföldről származó Dr. Gelei József professzor. Az ő kollégiumait hallgatta, s kitűnő vizsgát tett nála. Irányítása mellett, miként mestere, a protisztológiai kutatásokkal kezdett foglalkozni.
23 éves korában a szegedi egyetem Általános Állattani és Összehasonlító Bonctani Tanszékének gyakornoka, majd a tihanyi Biológiai Intézet ösztöndíjas kutatója lett. Doktori értekezése Szegeden jelent meg 1937-ben. 1937 őszén katonai szolgálatra hívták be, majd a kassai premontrei rend II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumában tanított. 1947-től az egri Érseki Római Katolikus Líceum és Tanárképző tanára lett. 1948 nyarán az egri állami Gárdonyi Géza gimnáziumba helyezték át. 1949-ben új korszak kezdődött. A Pedagógiai Főiskola Debrecenből Egerbe költözése után lehetősége nyílt arra, hogy az intézmény Állattani Tanszékén taníthasson. Előbb óraadó tanár, majd pályázat útján elnyerte az adjunktusi állást is. Lelkesen dolgozott Dr. Gelei Gábor tanszékvezető mellett. A tanszékvezető 1952-ben bekövetkezett halála után, a meghirdetett tanszékvezetői állásra pályázatot nyújtott be, melyet elfogadtak és docensi minőségben az Állattani Tanszék vezetője lett. Az akkori igényeknek és lehetőségeknek megfelelően tovább fejlesztette a tanszéket. A Közoktatásügyi Minisztérium 1951-ben megbízást adott a pedagógiai főiskolák állattan tankönyveinek megírására. Ebben a nehéz munkában is jelentős részt vállalt, mivel a tanszéken adminisztrátorunk akkor még nem volt, ő maga gépelte be kéziratát két ujjal az öreg nagykocsis Remington írógépen. A főiskoláról 1958-ban (politikai okok miatt) rokkantsági nyugdíjba helyezték, ekkor még csak 45 éves volt. 1983-ban Kaposvárról Sopronba költöztek. 70 éves korában beiratkozott Sopronban a városi és erdészeti könyvtárba. Az egyetem Vadvédelmi Tanszékén (nem statusban) kapott egy munkaasztalt és mikroszkópot, ahol a környékbeli vizek állatvilágát vizsgálta. Élete utolsó pillanatáig dolgozott azon, hogy megörökítse a magyar állattan tudomány kiválóságainak életét és munkásságát. 1988. szeptember 3-án átvehette a szegedi József Attila Tudományegyetem aranydiplomáját.
Munkásságának területei: Vizek világának ökológiai és állatföldrajzi vizsgálata, humán parazitológiai vizsgálatok és a zoológia kiválóságainak megismertetése. Ezek közül vannak olyanok amelyek nyomtatásban is megjelentek, mások (köztük nagyobb művek is) kéziratban maradtak meg.


Dr. Bende Sándor (1918-1999)

Tanszékvezető volt: 1958-1972

1918. május 27-én született Gömörpanyit községben. Édesapja korán elhunyt, édesanyja a háztartási és gyermeknevelési feladatokat látta el. Felesége hosszú időn keresztül a putnoki gyógyszertár vezetője volt.
Az elemi és polgári iskolát Putnokon végezte el, majd 1937-ben Sárospatakon jeles képesítéssel tanítói oklevelet szerzett. Érdeklődése már ekkor a természettudományok és az orvostudomány felé fordult, s ilyen irányban fejlesztette tovább tudását. 1941-ben tanári oklevelet szerzett, a szegedi egyetemen s még ez évben tanársegédi állást kapott. 1944. december 12-én a II. Egyetemi Zászlóaljba osztották be, s Németországba telepítették. 1945. október 15-én tért vissza az országba, munkahelyére azonban nem vették vissza, állásvesztésre „ítélték". 1948 júliusában avatják biológus doktorrá „summa cum laude" minősítéssel. 1958-1972 között az Egri Tanárképző Főiskola Állattani Tanszékének tanszékvezetője. 1974-től a főiskola kihelyezett tagozatán, valamint az ELTE Tanárképzőszak Állattani Tanszékén dolgozott, mint tanszékvezető, ahol ultrastructurális elektronmikroszkópos vizsgálatokat végzett. 1983-tól kapcsolódott be a bakteriális endotoxinok hatásait kutató vizsgálatokba. Jelentős szerepe volt abban, hogy az ultrastructurális szinten lehetett bizonyítani az endotoxinok szerepét az acut pancreatitis kórképében. Elsőként mutatta ki az endotoxinok közvetlen sejtkárosító hatását. Ezelőtt az endotoxinok által kiváltott sokkban az észlelt sejtszintű elváltozásokat mediátorok által kiváltott hatásoknak tulajdonították.
1986. december 31-én ment nyugdíjba az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanáraként. Nyugdíjba vonulását követően Putnokon élt ahol a városban jelentős közéleti szerepet vállalt. A város képviselőtestületében az Oktatási és Kulturális Bizottság elnöke volt.1994. évi önkormányzati választásokon képviselővé választották, s négy éven keresztül közvetlenül részt vett a város irányításában, továbbá 4 éven keresztül vezetője volt a Művelődési, Oktatási és Sport Bizottságnak. Ebbéli munkájának jelentős eredménye volt, hogy Putnokon létrejött a Gömöri Múzeum. Munkásságáért a Putnok város Pro Urbe díjban részesítette. 1999 májusában hirtelen elhunyt.
Közéleti tevékenysége és oktatói munkája mellett kiemelkedő volt tudományos munkássága is, mely részben tantárgy-pedagógia jellegű, részben szaktantárgyi. Három főiskolai tankönyv szerzőtársa, számos szaktárgyi jegyzet önálló szerzője. Fő munkája a negyedik kiadásban ma is élő Anatómia élettan. 


Dr. Vajon Imre (1929-)

Tanszékvezető volt: 1972-1991

Édesapám kevés földön gazdálkodó földműves, majd közalkalmazott volt, édesanyám pedig háztartásbeli. – A főiskolán biológia–kémia szakos tanári oklevelet szereztem (1952). – Pedagógiai hitvallásom szerint általános iskolai tanulókat szerettem volna tanítani, ezzel szolgálva a közoktatás ügyét. Mivel eredeti tervem szerint tanító akartam lenni, ezért a miskolci evangélikus tanítóképzőbe iratkoztam be. Ott viszont líceumi érettségit kellett tennem és így nem mehettem tanítani. Ezért 1949-ben az Egri Állami Pedagógiai Főiskola biológia–kémia szakára iratkoztam be. A gyakorlati év előtt dr. Gelei Gábor az állattani tanszék akkori vezetője többször beszélt velem és kért, hogy menjek hozzá a tanszékre főiskolásokat oktatni. Ajánlatát megköszöntem, de nem fogadtam el. – Ezek után megkaptam kinevezésemet 1951 nyarán a Sajókazai Általános Iskolához, melynek nagyon megörültem. Elmentem jelentkezni az igazgatóhoz. Miközben a vonatról való leszállás után – lemaradva a többi utastól – ballagtam a falu felé, egy lóvontatta kocsi (bricska) fordult meg mellettem. A rajta ülő bajuszos bácsi megkérdezte tőlem, hogy én vagyok-e a szakszervezeti kiküldött, mert őt a tanácsról őérte küldték ki. Mondtam, hogy nem, én az új tanár vagyok. No, akkor Isten áldja. Ostorával rásuhintott a lóra és elhajtott. Elgondolkodtam. Ekkor éreztem először a pedagógus „megbecsülését". Szép, de göröngyös pálya. Az igazgató, Csobod Józsi bácsi nagyon kedvesen fogadott. Mondta, „fiacskám Pogányéknál fogsz lakni albérletben, s ebédet pedig a falutól 3 km-re lévő Sólyom bányatelepen kapsz. Most menj haza, szeptember 1-jére gyere vissza, elvégzed az előmunkálatokat és kezdjük a tanítást." – Nagyon megörültem a kémia „szertárnak", amely egy hatalmas üveges szekrény volt, tele felbontatlan vegyszerekkel, vastagon beporosodva. Mindent nagyon szépen megtisztítottam, aminek az igazgató úr is örült. Lendületesen, örömmel és elége¬detten végeztem a tanítást. Szeptember 15-én a kastélykertben rúgtam a labdát tanítványaimmal, amikor a postás expressz-ajánlott levelet hozott számomra. A levélben ez állt: „Kinevezést nyert az Egri Pedagógiai Főiskola Állattani Tanszékére. Állását haladéktalanul, szeptember 17-én foglalja el." A levél nagyon megdöbbentett, hogy Gelei professzor úr akaratom ellenére kineveztetett. Azt gondoltam, ha ez az ember ennyire bízik bennem, megpróbálom a főiskolai munkát. Így kerültem az állattani tanszékre, ahol munkakörömet az oktató- és a kutatómunkát egyre jobban megszerettem. Gyakorlatilag két hetet leszámítva negyven évig dolgoztam a főiskolán. Életem legszebb, legküzdelmesebb és legeredményesebb részének ezt az időszakot tekintem. Húsz évig voltam beosztott: tanársegéd, adjunktus, docens, húsz évig pedig tanszékvezető főiskolai tanár. A főiskoláról mentem nyugdíjba 1992. január 1-jén. – Pedagógus hitvallásomat nem kellett módosítanom, csak nem gyerekeket, hanem felnőtteket tanítottam nappali és levelező tagozaton egyaránt. JATE TTK Biológia 1959; egyetemi doktori cím 1965; a biológiatudományok kandidátusa 1979. Tapasztalataimról 114 munkám jelent meg. Ezeket én három csoportra osztom: 1. Szaktudományi tevékenység (A lepkék és a hernyók központi idegrendszerének anatómiája). 2. Szakmódszertani, tantárgy peda¬gógiai dolgozatok 3. Tudománynépszerűsítő cikkek és közlemények. Nyugdíjba vonulásom után néhány évig még óraadó voltam a tanszéken. Jelenleg hetedik éve szerződéses tanárként tanítok az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Sándor Gimnáziumában. A tanév végén (2002) elmondhatom, hogy 50 évig voltam a katedrán, s fél évszázadon át oktattam, neveltem a magyar ifjúságot.

Dr. Vajon Imre
 

Dr. Andrikovics Sándor (1947-2008)

Tanszékvezető volt: 1992-2008

Dr. Andrikovics Sándor 1992-ben került az állattani tanszékre. Nagy lendülettel kezdte meg munkáját, és az eltelt időszak alatt vezetésével a tanszék kutató- és oktatómunkája jelentős változásokon ment keresztül. Színvonalas oktató munkájával már az első években elismerést szerzett magának a kollégák és a biológus hallgatók körében. Az Ő nevéhez fűződik a hidrobiológia, a tengerökológia, szociobiológia, etológia tantárgyak biológus tanárképzésbe való beépítése. Két angol nyelvű speciálkollégium, az Environmental Science és az Integrated Zoology tematikájának kidolgozásában és a tárgyak oktatásában is jelentős szerepet vállalt magára. 1997-1998-ban egy féléven keresztül a Valdosta State Universityn "exchange professzorként" oktatott. 1995-től az ELTE TTK Állatrendszertani és Ökológia Tanszékén a PhD doktori iskola alapító tanáraként irányította a doktori képzésben résztvevő hallgatók munkáját, 1998-tól a Debreceni Egyetem PhD iskolájának képzésébe is aktívan bekapcsolódott. 2000-ben az ELTE TTK-án habilitált. 2001-től a Nyugat-magyarországi Egyetemen meghívott professzorként oktatta a hidrobiológia tárgyat. Kiemelkedő kutató- és oktató munkáját fémjelzi a MHT Limnológiai Szakosztályának Pro Aqua kitüntetése (1983), a Velence tavi kutatásait elismerő Pro Palustre emlékérem (1993) és az 1999-ben elnyert Széchenyi Professzori Ösztöndíj, a főiskola Tudományos Diákkörben kifejtett oktatói munkájáért és tehetséggondozásért adományozott Elismerő Oklevél (2005).
Az oktatás mellett a hidrobiológiai és hidrozoológiai kutatások töltötték ki életének jelentős részét, az itt elért tudományos eredményei egy gazdag életpályája főbb állomásainak is tekinthetők. 1971-ben "A magyarországi szikes vizek gerinctelen állatai és az ökológiai viszonyok" című diplomamunkájával univ. doktori címet szerzett. 1981-ben a Fertői makrofauna társulások hidroökológiai vizsgálata" címmel védte meg kandidátusi disszertációját.
Magyarországon és nemzetközi vonatkozásban az elsők között végzett a vízimadarak produkcióbiológiájának a vízminőségre gyakorolt hatását elemző vizsgálatokat. A gerinctelen makrofaunán belül a vízirovarok táplálkozásbiológiai jelentőségét feltáró kutatásai úttörő jellegűnek tekinthetők. Hidrozoológus körökben a kérészek, álkérészek és tegzesek egyik legismertebb hazai specialistájaként tartották számon. Több mint harminc hazai és nemzetközi konferencián tartott előadást. A hidrobiológiai területén végzett kutatásai hazai és nemzetközi vonatkozásban elismertté tették. 1993-ban az International Association of Limnology Aquatic Birds szakértő munkacsoportjának tagjává választották. Nagy megtiszteltetésként érte meg, hogy 2006-ban a AQUATIC BIRDS OF SIL munkacsoportjának felkérésére Egerben Ő szervezhette meg az ötödik Nemzetközi Vízimadár Konferenciát ( 5th Conference working group aquatic birds of SIL, Limnology and Waterbirds). Iskolateremtő egyéniség volt, aki tanítványaival is megismertette és megszeretette a hidrobiológiai kutatások szinte valamennyi területét. Tanítványait munkatársnak is tekintette, volt tanítványaival közösen készítette el a "Tiszavirág" c. monográfiát, "Az álkérészek kishatározóját" (2002), és közös publikációk sokasága jelzi a sikeres és eredményes együttműködést. Közben tanítványai közül többen, napjainkra már, mint elismert szakemberek büszkén vállalhatják, hogy Andrikovics Sándor professzor vezette be őket "a tudományos munka rejtelmeibe". Legutolsó kutató munkáját is tanítványaival (és kollégáival) közösen végezte, amely a Bonni Egyetemmel elnyert kutatócsere program keretében zajlott, és a tiszavirág németországi folyóvizekbe (Lippe és Odera) való visszatelepítéséhez kapcsolódott. A megkezdett munka befejezését már nem érhette meg, 2008-ban elhunyt.



Összeállította: Varga János, Horotán Katalin


< Vissza